Utikalauz Őrhalomról, az 1930-as évekből

„Az Ipoly folyó völgyében felfelé haladva, Balassagyarmattól mindössze 8 kilométernyire találjuk Őrhalmot. Mivel a Budapest-Kassai műút, valamint az Aszód-Ipolytarnóci vasútvonal mellett fekszik, könnyen megközelíthető. Környékén a Cserhát nyúlványai szelíd dombokban végződnek. Dúsan termő széles réten szeszélyes kanyarulatokkal folydogál az Ipoly, időnként áradásaival a Dunát is megszégyenítő méreteket öltve. A községnek 1400 lakosa van. Tősgyökeres palóc nép. – A családnevek, határdűlő elnevezések sehol idegen eredetre nem engednek következtetni. De, ősi magyar származásról tanúskodik a lakosság életmódja, szokásai, viselete, művészete egyaránt. Színes népviselete ritka látványosság. Vasárnap és ünnepnapokon, mikor fiatal menyecskéi maguk kötötte mintás, fehér harisnyára húzott pántos félcipőcskéjükben, alulra vett 8-10 fehér vasalt szoknyával, szélesre kitartott ragyogó selyem, vagy plüss szoknyában templomba indulnak, dúsan gyöngyözött pruszlikba szorított sudár derekukat előkelően emeli ki a ’kallott ingváll’, színes, rojtos selyemkendőjüket ’bukrosra kötve’, úgy látszanak, mintha egy-egy rokokó-korbeli nemes hölgy lépegetne előttünk. – A ruházatukon művészi mintákkal díszített házi szőttes díszeleg. Kendőjük rojtjának csomózása egy-egy eredeti művészi munka. Az egész fiatal, egy-két éves menyecskék gyöngyös ’féketője’ nagy összeget képviselő művészi munka. Különös művészi érzékkel tudnak az egyes ünnepek hangulatához ruhájuk színében alkalmazkodni. Festők, fényképészek, kirándulók, művészbarátok nagy számban keresik fel a falut, hol magyar eredetükhöz méltó vendégszeretettel fogadják az idegent. Nem kell kéretni, hosszú huzavonával kapacitálni őket arra, hogy modellt álljanak vagy fényképezőgép elé lépjenek, örülnek annak, hogy ők tetszenek az idegennek. Büszkén őrizgetik azután a szíves idegenlátogatótól postán utólag kapott fényképüket. Kár, hogy igen sokan ezt a csekélykeviszonzást, a szíves fogadtatásért elfelejtik. Pedig, ha kíváncsi szebbnél szebb szőttes és egyéb értékes kelengyedarabjaikra, szívesen előszedik és megmutatják. Modorukban tartózkodók, mint ahogy a falu erkölcsi élete kifogás nélküli. Vasár- és ünnepnap délután és estefelé a lányok karéjba állva vagy összefogózva, a falu utcáján le-fel sétálva dalolnak. Dalaik nem egy hivatott népdalgyűjtő gyűjteményének féltve őrzött kincsei, mint az eredeti népköltészet iskolapéldái. Még ma is születnek új dalaik. Talán sehol annyi nemes előkelőséggel nem tudják járni a csárdást, mint Őrhalomban. Talán az általában magas, nyúlánk termetük, vagy viseletük is hozzájárul ahhoz, hogy táncuk minden műfigurákat, duhaj ugrándozást kerülő igazi ’csárdás’, mely a friss ütemeknél a híres őrhalmi ’kukorgóban’ tombolja ki magát. Közben a lányok játékai szórakoztatnak.
Fekvése és érdekessége vonta bele Őrhalmot az idegenforgalom útvonalába, ennek köszönheti, hogy ritka külföldi illusztrált lap, mely őrhalmi képeket már ne hozott volna.
Azok a festőművészek és művészetpártolók, kiknek igényeik megelégszenek azzal, mit egy tiszta, rendes faluban elérni lehet, lakást, ellátást nyári időben nehézség nélkül kaphatnak, ha a falu szíves vezetőihez fordulnak.
Családias ellátást igen sokan nyújtanak a faluban, jóformán beszerzési árakon. Felvilágosítást a főjegyzői hivatal ad, utolsó posta: Hugyag.”

Bükk, Mátra, Hegyalja, Nógrád, Salgó és Cserhát vidéke. Útikalauz. 1937-38.
A feledés homályából, újból közzétette: László Péter.