Csehkiverés Őrhalomban és Ipolyvarbón

Történelmi áttekintés

1919. január 29-én Balassagyarmat kivívta a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) kitüntető elnevezést, amikor a megszálló cseh helyőrséget bátor önkéntesekből álló fegyveresek (vasutasok, katonák, börtönőrök, ipari munkások, polgárok) visszaszorították az Ipoly túlpartjára. Ezt nevezi a helyi köznyelv csehkiverésnek.
Balassagyarmat a kezdetektől őrzi a hősi vállalkozás emlékét. A városháza falán 1922. október 29-én helyezték el a ma is ott díszelgő emléktáblát, Horthy Miklós kormányzó szavainak kíséretében: „Akikről e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.”
Az eseménynek – többek között – emléktörvény (2005. évi XXXIX. törvény "Civitas Fortissima" - Balassagyarmat, a legbátrabb városról) és egy film (cím: A legbátrabb város, rendező: Matúz Gábor, év: 2008) is emléket állít.
További érdekességeket, információkat és a teljes történelmi hátteret elolvashatják a balassagyarmati csehkiverésről, ha ellátogatnak Balassagyarmat Város Önkormányzatának honlapjára.

 

Csehkiverés Őrhalomban és Ipolyvarbón

Járja Mihály (szül.: Balassagyarmat, 1926) őrhalmi lakos elmondása alapján, 1919. tavaszán Őrhalomban is folytak harcok a cseh katonák ellen. „A harcokban édesapám, id. Járja Mihály (szül.: Trázs, 1895. október 1. – elhunyt: Őrhalom, 1969. január 29.) is részt vett, aki ekkor katona volt. Személyesen édesapám mondta el, hogy a csehek már az őrhalmi vasúti síneknél jártak, amikor szembeszálltak velük. Puskákkal lőtték a cseheket, akik ugyan viszonozták a tüzet, de viszonylag rövid idő elteltével menekülésre fogták a dolgot. A vasúttól futamították meg a cseheket, akik Ipolyvarbó irányába menekültek. Halálos áldozat Őrhalomnál nem volt magyar részről, a csehek közül viszont többen megsebesültek. Édesapám, id. Járja Mihály arcképe megtalálható az Ipoly menti harcokban részt vevő katonák a dejtári vasútállomásnál fényképfelvételen. A géppuskás mellett ül, jobbra, sötét katonaruhát visel, bajuszos, és szuronyos puska van a kezében.”

„Az Ipoly menti harcokban résztvevő katonák a dejtári vasútállomásnál” fényképfelvétel részlete id. Járja Mihállyal.

Talpas István (szül.: Ipolyvarbó, 1928) ipolyvarbói lakos, akinek az ún. Varbói Krónika megmentése, és kiegészítése köszönhető, régóta foglalkozik szülőfaluja történetének feldolgozásával. A Varbói Krónika kiegészítésében közli a csehmegszállás és csehkiverés történetét. „A cseh légiós csapatok 1919. március 4-én foglalták el Ipolyvarbót. A cseh katonaság bevonulása után az itthon tartózkodó frontharcos katonák Hugyagra és Őrhalomba menekültek, majd a magyar vörös hadsereg 16. gyalogezred csapatainak soraiba álltak. Többen közülük a községet májusban visszafoglaló, cseheket kiverő katonák között voltak, az éjjeli sötétben ők vezették a csapatokat. A cseh katonák az iskolában voltak beszállásolva, a vörös katonák észrevétlenül jutottak a községbe és váratlanul rajtaütöttek a mulató cseh katonákon, akik közül egy az asztalon állva énekelt, azt lőtték le elsőként. Egy az iskola folyosóján, a folyosóról lelógó fejjel feküdt és ordított, feje puskatussal volt szétverve, az agyvelő csüngött ki a fejéből. Volt, aki az Ipoly túlsó partjára /ill. az Ipoly által alkotott szigetre, mely ma már nincs meg/ menekült, ahol két nap és éjjel ingben, gatyában, a bokrok között rejtőzött. A halott cseh katona neve a sírfelirat szerint nem Peska, ahogy a krónikás írta, hanem Pesek Richárd volt, akit a helybeli temető szélén temettek el. Az életben maradt csehek pedig elmenekültek. A csehek ellen vívott harcok során egy ipolyvarbói lakos is áldozatul esett, név szerint: Márton József, aki e Kenderföldön szántott éppen, amikor egy golyó halálra sebezte. Ipolyvarbón így történt a csehkiverés 1919. tavaszán.”

László Péter, 2010. január 19.

„Az Ipoly menti harcokban részt vevő katonák a dejtári vasútállomásnál” fényképfelvétel. Egy másik, szintén a dejtári vasútállomásnál készített fotó.

 

Fotójavítás és bevezető összeállítás:
Kozmajer Viktor


Források:
László Péter
Balassagyarmat Város Önkormányzatának honlapja
Civitas Fortissima – A balassagyarmati „csehkiverés” története
Wikipédia: Balassagyarmat