A falu története a 18. század elejétől napjainkig

A falu és határa

A faluban lévő házakról, egyéb épületekről elsőként a II. József féle katonai térképen találunk adatokat. Az 1784-ben készült katonai felmérésen jól látható a község alaprajza, az épületek elrendeződése. A mai Ófaluban még ma is ebben az elrendezésben találhatjuk a lakóházakat. A térképen kivehetők a mai Ságvári körút és az Erzsébet tér épületei, amelyeket lankás dombokra építettek fel, hogy azokat az Ipoly áradásaitól megvédjék. A mai Kossuth utca déli oldalának házai mögött lévő hosszú kertek már akkor is megvoltak. A templom és a temető helye is jól kivehető a térképen.

Trázs (Őrhalom) a katonai felmérések térképein

A falutól délnyugatra a „Trázs Szállás” dűlőrész és az azon lévő pajták találhatók. A gazdák második beltelkeként tartották számon az egymás mellett sorakozó kereteket, ahol az első világháborúig a gabona csépelése és nyomtatása, a takarmány tárolása történt.
A faluban lévő telkek a legtöbb esetben oly kisméretűek voltak, hogy azon pajtát felépíteni nem lehetett. A gazdáknak így két beltelkük volt: egyik a faluban, a másik pedig a Szálláskertekben. Ezért Őrhalom a kétbeltelkű települések közé tartozott.
A 18. századból még annyi adattal rendelkezünk a településről, hogy 1752-ben, a Forgách családnak jelentős jövedelme származott a falu kocsmájának árendájából. A 19. század második évtizedéből nemcsak a vendégfogadó létezéséről van tudomásunk, hanem az épület anyagáról, beosztásáról is. Ugyanebben az évben, 1819-ben mészárszék is volt a faluban, melyet Forgách József és Szentiványi Ferenc építtetett.
Őrhalom belterületéről és határáról az 1850-es években készült részletes térkép. A belterületi térképen nemcsak a telkek, hanem az azon elhelyezett épületek helyét is jelölték. Az ehhez csatolt családokra bontott birtokívből azt is megtudhatjuk, hogy ebben az időben ki melyik házban lakott. A belterületi térképről leolvashatjuk, hogy az egyes házhelyeknek kik voltak a tulajdonosai.

Régi lakóházak Őrhalomban

A 19. század második felében építkezésre alkalmas házhelyek kiosztására nem került sor a községben. A népesebb családok arra kényszerültek, hogy meglévő házaikat újabb helyiségekkel bővítsék, vagy pedig a szétválakozás után új házakat építsenek a szülőktől örökölt beltelken. A gazdák beltelkein 2-3 új ház is felépült a szülőkkel, testvérekkel egyezkedni nem tudó családok részére. Ez nem azt jelentette csupán, hogy a beltelek másik szélére egy új ház került, hanem annak további osztódását eredményezte. Az új házhoz udvar, istálló, pajta, sertésól is szükséges volt, amely az ősi beltelkek felaprózódásához vezetett. Példaként bemutatjuk a 13. házszám alatt lakó Varga Mihály beltelkének felosztását. A nagyméretű telket az idős Mihály gyermekei az 1870-es években – elválalkozás után – újra felosztották maguk között. János a szülői házban maradt, István pedig egy új házat épített a telek másik részére. A beltelek felén – a bátyához hasonlóan – udvart alakított ki, pajtával egy fedél alatt lévő istállót épített, a gazdasági udvarnak is jelentős helyet biztosított. A korábban is meglévő kutat közösen használták. Az 1915-ben kiegészített tagosítási térképen, a gazdák többségénél, a telkek apró részekre vannak bontva, jelezvén a nagyarányú birtokaprózódást, mely nemcsak a telekhez tartozó külsőségekben, hanem a házhelyeknél végbement.

Pajták a Szálláskertben és a falun belül

Őrhalom képviselőtestülete 1921-ben foglalkozott először az új házhelyek létesítésének lehetőségével. Az ekkor készült jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk:

„Megállapítja a képviselőtestület, hogy házhelyek kihasítására alkalmas és a törvénybenfoglaltak szerint 1, 2, 3 sorban igénybe vehető terület nincs a község közelében. Minthogy azonban tudja, hogy a községben sokan vannak a jogos igénylők és a házhelyekre a község lakossága tűrhetetlen túlzsúfoltsága miatt, különösen közegészségügyi szempontból föltétlenül szükség van. A házhelyek részére alkalmas területekül megjelöli a következő földterületeket, mint olyanokat, amelyek ugyan e községgel nem függenek teljesen össze, azonban a jelzett célra mégis alkalmasok lennének.
1. A gróf Mailáth úr által létesített rokkanttelep mellett el terülő s a község úrbéres gazdái tulajdonát képező homoklegelőt 3 hold kiterjedésben, mely 2-4000 négyszögöles beltelkeket számítva 12-15 házhely létesítését tenné lehetővé.
2. A vasúti állomástól a falu felé terjedő, s a kassa-budapesti állami út 2 oldalán elterülő, részben Mailáth gróf, részben a r. kath. iskola tulajdonát képező földterület 3-4 hold kiterjedésben, mely 15-20 házhely részére lenne alkalmas.
3. A község végén az állami út mellett lévő „Kaparó” nevű korcsmától a vasútállomás felé az út jobb oldalán fekvő a község törpebirtokosai tulajdonát képező „Tarnóc” dűlőt, amely 6 hold kiterjedésben 25-30 házhely létesítésére alkalmas.
4. A község jobb oldalán a vasútig terjedő „Kenderföld” dűlő 2 hold kiterjedésben, mely szintén sok törpebirtokosé, amelyen 8-10 házhely volna kihasítható. Ez azonban a vasúthoz közel feküdvén és kissé nedves terület lévén, a jelzett célra alig alkalmas.”

Életképek a XX. század első feléből

A faluban lakók közül kilencvenen igényeltek házhelyet: a rokkanttelep melletti részen huszonhárom, a Mailáth és az iskola földjén kimérendő házhelyekre hatvanan, a vasútállomás és a Kaparó csárda között létesítendő házhelyekre heten adták be igényüket. A kilencven igénylő közül nem juthattak házhelyhez azok, akiknek megfelelő háztelkük volt vagy ilyenhez örökség útján juthattak. Kizárták az igénylők közül azokat is, akik az 1919-es forradalom és a kommunizmus ideje alatt helytelen magatartást tanúsítottak. Így a kilencven igénylő közül 48-an jutottak házhelyhez.

Hitelfolyósítási értesítés. 1930.

A képviselőtestület 1921 őszén arról is döntött, hogy az új házhelyeket a vasútállomás és a Kaparó csárda közötti területen, a főközlekedési út jobb oldalán méri ki. A telkek korábban felmerült, más helyeken is történő kimérésének tervét elvetették.
Az 1930-as évek közepéig nemcsak a vasútállomás és a Kaparó csárda közötti terület népesült be új lakásokkal, hanem annak folytatása, egészen a temetőig.
A visszaemlékezések szerint, az új telkek tulajdonosainak nem volt annyi megtakarított pénze, hogy azokon az építkezést megkezdhették volna. Kénytelenek voltak a bankoktól kölcsönöket felvenni. A kölcsönnel épült házakat „fax-házak”-nak nevezték.
A Kassa-Budapest főútvonal jobb oldalán felépült új házak az Ófaluban lévő lakóházak alaprajzi elrendeződését követték: szoba-pitvar-konyha-hátsó szoba-kamra-istálló-fészer. A pitvar hátsó részéből fallal elrekesztett konyhába mindenütt beépítették a kenyérsütő kemencét és a falmasinát, melyen a nyári hónapokban főztek. A házak udvarra néző oldalán téglaoszlopos tornácot építettek. A nyeregtetős házakat már nem zsúppal, hanem cseréppel fedték. Az utcára néző oromfalat deszkából készítették, kehely, kereszt, csillag, Nap, Hold mintával díszítették. Gyakran a tulajdonos nevét, a ház építésének évszámát is feltüntették. A ház előtt kiskertet alakítottak ki, melybe virágokat ültettek.
A falu zsúfoltságát, a lakásgondokat a főút jobboldalán kimért házhelyekkel (Újtelep) nemsikerült enyhíteni. A két világháború között új, építésre alkalmas telkek kiosztására már nem került sor. A második világháborút követő években a főút baloldalán kezdtek új házhelyeket kimérni, ahol eddig csak egyetlen épület, az iskola állt. A hagyományos alaprajzi elrendeződést ott is követték, de a pitvart már nem választották el fallal a konyhától. A kenyérsütő kemence végleg kikerült a konyhából, mivel a mindennapi kenyeret már boltban vásárolták meg.

Életképek

A falu belterületének határait 1949-ben módosították. A képviselőtestület a község belterületét a következőkben módosította:
„A község belterülete kezdődik Balassagyarmat felől a MÁV vasúti állomás levezetőjétől a Kassai út baloldala a Temetőig, melynek további határa a Körpölye-i rétek és a vasúti töltés. Ezen terület a község régi falu része. Belterületnek mondja ki tovább a 2. 400/1945 F.M. számú rendelet alapján házhely céljára kiosztott területet is, mely a Kiskápolnától az áll. ált. iskola oldalán terül el.”

Az 1960-as évek közepére, a főutca déli részén (a Czőcze és a Csórés dűlőkben), új utcák megnyitására (Alkotmány, Ady, Petőfi, Dózsa, Jókai, Deák, Széchenyi) és beépítésére került sor. E házak építésénél a hagyományos alaprajzi elrendeződést már nem követték. Az utca felőli oldalra két szobát építettek, egy-egy nagyméretű ablakkal. A szobákat, a konyhát már folyosóról lehetett megközelíteni. Egyre népszerűbbek lettek a manzardtetős födémek. Az 1960 után épült házaknál már elhagyták az istállót, helyére garázst építettek.

Őrhalom az 1960-as években

Az 1970-es években nyílt meg, a Szent István kápolnától keletre az Ifjúság útja, ahol emeletes házak sora épült fel, egy vagy két garázzsal. A főutcán (Rákóczi fejedelem út) a régebben épült házak helyére, több helyen, emeletes házak épültek.

Az Ófalu főutcája 1961-ben

Határa

A falu határáról az első leírás 1720-ban készült. Ekkor a szántóföldek két dűlőre voltak osztva. Minőségük közepes. Szénája szép, de az Ipoly folyó áradásai veszélyeztetik. Legelője nem elég. Erdeje nincs. Fekvése sík, homokos, művelése könnyű.
A község határárban fekvő szántóföldekről, rétekről és szőlőkről azonos megállapíthatást olvashatunk száz évvel később, 1823-ban: „Ezen Helységnek Szántóföldjei mind azért, hogy a Helységhez közel lennének helyeztetve, mint pedig azért is minthogy laposak lévén a termesztésre alkalmatosak, s e szerint jó minőségűek, tekintetbe vévén ellenkezőül azt, hogy tsak ugyan mégis homokosak, annál fogva a 2-ik osztályba helyeztettük.
Ezen rétek nem csak jó fekvésűek, de jó minőségű szénát is teremnek mind azon által azonban azon tekintetnél fogva, hogy az Ipoly ki áradásainak gyakran ki lennének téve a 2-ik osztályba helyheztetnek. Szőllők köz Tudományra lévén, hogy ezen Helységnek Szőlője rossz bort terem az a 3-ik osztályba tétetődik.”
A falu határában található dűlőneveket az 1780. és az 1850-es években készült összeírásokból ismerhetjük meg. Drahi és határa önálló gazdasági egységet képezett a II. világháborúig. Az itt lakók anyakönyvezése az őrhalmi lakosok között történt, később közigazgatásilag is Őrhalomhoz tartozott.
1949-ben a külterületekhez tartozó pusztákat is számba vették.
„A képviselőtestület egyhangúlag kimondja, hogy Máriamajor, Ligeti puszta, Lívia major és Mária Rokkanttelep a község külterületéhez tartozik.”

Máriamajor

 

Források:
Zólyomi József: Őrhalom története
Wikipedia
http://www.vendegvaro.hu/Orhalom