A község múltjának rövid bemutatása

Minden forrás azt bizonyítja, hogy az itt élő embereknek küzdelmes életük volt. A sok háború, a mindig középpontban lévő munka és a birtokosok változása meglehetősen átformálta a falu arculatát az évszázadok során.
A legelső írásos emlékek Strázsról (Őrhalomról) 1327-re tehetőek vissza az egyházi tizedfizetések nyilvántartásának köszönhetően. E szerint az első település a falutól délre található halmokon, a Szállásokon létezett. A dombtetőről jó kilátás nyílt az Ipoly völgyére, így a falu jó őrhelyül szolgált, innen ered neve is (strázs=őrhely). A folyó áradásai azonban nem tették lehetővé az itt élést, ezért a falu mai helyére költöztek.
Az itt élők egyszerű parasztházakat építettek és mindig készen álltak a menekülésre az esetleges veszély kialakulása miatt. Egyetlen mozgatható bútordarabjuk a ruhásláda (szúszék) volt, melybe minden holmijuk belefért. Ha menekülni kellett, felvették a ládát, az ajtót és a jószágaikkal együtt egy, a községtől délre elterülő bozótrengetegbe menekültek.

A község népe tősgyökeres palóc, földművelő, állattenyésztő jobbágy-parasztság volt. Még ma is túlnyomórészt ősi családnevekkel találkozhatunk a faluban, pl. Hegedűs, Járja, Kanyó.
Általában kitartottak a gyakran változó uraságok alatt is és a nagyobb jobbágytelkek érdekében a család is együtt maradt. Közös nagy udvar körül építették fel a házaikat, egy-egy ilyen udvar neve had volt, pl. Kanyó hada, Járja hada. A családot a legidősebb családtag irányította.
E vidéken két Őrhalomhoz hasonló jellegű falu volt még: Ipolyvarbó és Hugyag. A házasodás szigorúan e három falun belül zajlott. A falvak népessége egyre nőtt és a sok egyforma családnév miatt az emberek melléknevekről nevezték el egymást, pl. cukri, kupi, puka. Ezeket mára már annyira megszokták, hogy sokszor csak ragadványnevükön ismerik fel egymást.

 

A magyar történelem eseményei, melyek Őrhalmot érintették:

  • Rákóczi-féle szabadságharc: erről az időről az derül ki a forrásokból, hogy két lakos eltűnt a faluból, valószínűleg Bercsényi átvonuló csapatához szegődtek (a szomszédos Szécsényben volt az országgyűlés).
  • 1848-49-es forradalom és szabadságharc: az akkori földesurak az osztrákok hívei voltak, így az itteni jobbágyok nem akartak beavatkozni az eseményekbe. A szabadságharc után néhány katonaság elől elszökő parasztlegény jó búvóhelyet talált az Ipoly erdőségeiben. Később csapatokba verődtek (Sisa Pista bandája) és betyárok módjára éltek, de a falubeliekkel kapcsolatot tartottak fenn.
  • I. világháború: 25 halottat követelt a falutól. A megmaradt katonák nagy része hadifogoly lett Oroszországban, a szerencsésebb hazaérkezők pedig egyre növekvő csalódottsággal várták a folyton késő földosztást.
  • 1945 májusában került sor földosztásra: az egész határ a parasztoké lett, megszűnt a földesúri birtok.
    A termelőszövetkezet megalakulása óta Őrhalom lakossága megelégedett, ugyanolyan szorgalommal és hozzáértéssel végzi munkáját, mindennapi teendőjét.

 

Források:
Bóta Andrea - "Augusztus 20-i búcsú Őrhalomban" c. szakdolgozata
Zólyomi József: Őrhalom története